A “Második Otthonunk Kanada” sorozatunk olyan elszánt magyar bevándorlókat mutat be, akik Kanadát választották új otthonuknak - ideiglenesen vagy véglegesen. Megfontoltan és bátran indultak útnak egy új országba a tengerentúlon.

Elmondják, hogy miért döntöttek a költözés mellett, beszélnek a kihívásokról, illetve arról, hogy különböző életkorban milyen volt új fejezetet kezdeni. "Találok majd munkát a szakmámban? Lesznek barátaim? Milyen gyakran látogathatok haza? Kanadában tényleg olyan szuper minden, mint mondják?"

Célunk olyan valós és inspiráló történeteket bemutatni amelyek segíthetnek abban, hogy pontosabb képet kapj arról az útról, amelyen esetleg te is gondolkozol.

A “Második Otthonunk Kanada” blog sorozatunkat Dóri (29) és Misi (33) beszámolójával indítjuk. Misi felvételit nyert múlt évben a Seneca College-ba ami Toronto és egyben Kanada egyik legkedveltebb és kulturálisan sokszínű főiskolájá. Viszont a COVID-19 járvány korlátozások miatt Misi és párja Dóri még nem tudtak beutazni igy a kanadai tanulást Misi Magyarországról kezdte el, online.

VT: Mesélj az eddigi online tanulásodról a Seneca-nál?

Misi: Egyelőre élvezetesnek és gördülékenynek mondanám. Az órák jól strukturáltak és szépen egymásra épülnek. Az órákat általában megelőzi egy kisebb önálló felkészülés, ahol átnézzük az órai tananyagot, majd a tanárral és a többi diákkal online megbeszéljük órán. Óra után, a tananyag ismétlése/megtanulása a következő és általában minden héten meg kell csinálni egy kérdéssort, vagy beadandót a tanultakból, ami beleszámít a jegybe. Ez ismétlődik minden héten, kivéve amikor vizsgák vannak. Tantárgy függő, de általában több napra kinyitják a vizsgát online es tőlünk függ mikor csináljuk meg. A tanárokkal főleg e-mailben kommunikálunk, de tartanak online fogadóórát is, ha valamit alaposabban meg kell beszélnünk. A diákokkal főleg WhatsApp csoportokban beszélgetünk/segítjük egymást.

VT: Nehezebbnek találod a programot mint gondoltad, főleg online?

Misi: Nehezebb mint gondoltam, de hogy online van, még talán segít is. A Seneca a Blackboard-ot használja, ahol minden megtalálható az órákkal, a tanárokkal vagy éppen a feladatokkal, beadandókkal kapcsolatban. Minden, mindenhol alaposan le van írva, el van mondva. Nehezebb, mert sokat kell készülni óráról órára, illetve sok beadandót kell megírni. Ha egyet befejezek, általban már kezdhetem is a következőt. Persze az igazsághoz az is hozzátartozik, mivel minden angolul van, így kicsit minden több időbe kerül, de lassan hozzá lehet szokni. Az online tanulás egyetlen hátránya eddig a többiekkel és a tanárokkal való interakció hiánya.

Dóri: Amennyire én látom, az iskola igyekszik minden segítséget megadni a diákoknak, ha már az oktatás az online térbe kényszerült. Igaz ez az órákra és az órán kívüli tevékenységekre is. Rengeteg online beszélgetéshez, tájékoztatóhoz lehet csatlakozni, amik rengeteg témára kitérnek (legyen az a study permit igénylés, beutazás, tárgyfelvétel, az online rendszerek használata, diákmunka keresés, stb.) ezzel is segítve a diákokat.

VT: Miben hasonlít és miben különbözik a kanadai oktatás a Magyarországitól?

Misi: Eddigi tapasztalataim alapján a tanárok nagyon segítőkészek es közvetlenek. Szó szerint bármiféle problémával lehet keresni őket, nem csak a tananyaggal kapcsolatban, és ezt többször hangsúlyozzák is. A tantárgyak csak az adott programmal foglalkoznak. Például nekem -mivel business programra járok- minden business-el kapcsolatos és aköré épül, nincsenek felesleges tantárgyak, illetve témák. A tananyag, könyvek nagyon aktuálisak, a mai problémákkal foglalkoznak és a jövőre próbálnak felkészíteni.

VT: Hogyan képzelitek el és tervezitek ezt az évet?

Dóri: Az év első fele a tervezésről és a készülődésről fog szólni. Amit csak lehet, előre lefoglalni, elrendezni. Kigondolni mit hogyan csináljunk, hogyan követik, vagy követhetik egymást a lépések még a kiutazás előtt és természetesen a megérkezés után. Miután a magyarországi életünk nagy részét -ha csak részlegesen is- lezártuk, remélhetőleg az év második fele már a kanadai életünk kezdetéről, megalapozásáról szól majd. Izgatottan várjuk már ezt az időszakot. :)

VT: Jó tanácsok a Kanadába készülőknek?

Dóri: Mivel még mi is itthon, Magyarországon vagyunk, így erre most még kicsit nehéz a válasz. Remélhetőleg hamarosan már Kanadából üzenhetjük azt mindenkinek, hogy vágjanak bele. :D

Viccet félretéve…. Mielőtt valaki belevág, szerintem nagyon fontos, hogy tényleg alaposan utánajárjon annak, hogy milyen lehetőségei vannak és az egész procedúra hogyan fog zajlani. Főleg a mostani időszakban, amikor a járvány és a folyamatosan változó járványügyi szabályok igencsak megnehezítik a folyamatokat. Nem hátrány, ha az ember türelmes és elfogadó ebben a helyzetben. :) A mi első találkozásunk a VisaTeam-el 2019 szeptemberében volt, az eredeti tervünk pedig az, hogy Misi 2020 szeptemberében, Torontóban kezdi az iskolát. Ehhez képest az iskolakezdés 2021 januárjára tolódott, mi még mindig Magyarországon vagyunk és már nem is tudom, hogy a jelenlegi beutazási tervünknek hányadik verziószámot adhatnám, hiszen volt már egy pár. Nem baj, a fő cél még mindig ugyanaz, még ha az út egy kicsit hosszabb és rögösebb is, mint ahogy azt terveztük. :)

Amit én még hozzáadnék, hogy nekünk sokszor hatalmas segítség volt az, hogy ha valamit nem tudtunk, volt kihez fordulni, volt kinek feltenni a kérdéseinket.

Nekünk nincsenek rokonok vagy ismerősök Kanadában, ezért tényleg óriási megkönnyebbülés az, hogy ha bármilyen kérdésünk volt/van -akár Kanadával, akár a folyamattal kapcsolatban-, bármikor fordulhatunk a VisaTeam-hez, hiszen mindig, minden kérdésre készségesen, kedvesen válaszolnak. (Pedig higgyetek nekem, én aztán az az igazán “agyramenősen” sokat kérdező típus vagyok. :D )

Szóval, ha bárki tervezi, hogy Kanadába költözik -akár ideiglenesen, akár végleg- és nem tudja, hogyan kezdjen neki, szerintem egy konzultációval nem veszít semmit. :)

Nagyon szépen köszönjük Dóri és Misi hogy megosztottátok velünk az eddigi tapasztalataitokat és sikereiteket. Reméljük hamarosan találkozunk, most már Torontoban!

Vissza a blogunkhoz.

"Miután a magyarországi életünk nagy részét lezártuk, remélhetőleg az év második fele már a kanadai életünk kezdetéről szól majd."