"A taxiban ülve csodáltuk a várost, nem hittük el, hogy tényleg sikerült. Kint vagyunk! Az első két hetünket, így az Újévet is karanténban töltöttük."

A “Második Otthonunk Kanada” sorozatunk olyan elszánt magyar bevándorlókat mutat be, akik Kanadát választották új otthonuknak - ideiglenesen vagy véglegesen. Megfontoltan és bátran indultak útnak egy új országba a tengerentúlon.

Elmondják, hogy miért döntöttek a költözés mellett, beszélnek a kihívásokról, illetve arról, hogy különböző életkorban milyen volt új fejezetet kezdeni. "Találok majd munkát a szakmámban? Lesznek barátaim? Milyen gyakran látogathatok haza? Kanadában tényleg olyan szuper minden, mint mondják?"

Célunk olyan valós és inspiráló történeteket bemutatni amelyek segíthetnek abban, hogy pontosabb képet kapj arról az útról, amelyen esetleg te is gondolkozol.

A “Második Otthonunk Kanada” blog sorozatunkat Viki (30) és Dénes (33) beszámolójával folytatjuk. Dénes Szeptemeber 2020-ban kezdte el a tanulmányait online Magyarországról a Seneca College-nál úgy hogy a tanulói engedélye még folyamatban volt. A kérelem Novemberben lett jóváhagyva. Viki és Dénes pakoltak is két cicával és Decemberben megérkeztek Torontoba a Covid-19 szabályok függvényében.

VT: Múlt év Decemberében érkeztetek Kanadába. Covid-19 szigorítások alatt hogy ment a beutazásotok Torontóba?

Viki: Kalandosan! :) Eredetileg az volt a celunk, hogy 2020 augusztusaban jovunk ki Kanadaba, hogy Denes mar itt tudja kezdeni az iskolat. Sajnos a Covid kozbeszolt es nem kaptuk meg a student permit-et, hiaba adtunk mar be minden dokumentumot Lizaekkal meg majusban. A vizum kiadas lelassult/leallt. Denes osszel elkezdte az elso felevet es mar elengedtuk, hogy 2020-ban sikerul kiutaznunk. :(
Majd november vegen kaptuk a jo hirt, Denes megkapta a vizumot!!! :) Ekkor hirtelen dontenunk kellett, bevallaljuk, hogy 1 honap alatt elintezunk mindent es meg 2020 vegen kijovunk vagy pedig a teli felevet is Magyarorszagrol csinalja vegig. Dontottunk, ket macskaval bevallaljuk, hogy ket unnep kozott kiutazunk. Ebben az idoszakban is mindig szamithattunk a VISATEAM-re, nelkuluk biztosan nem tudtunk volna idore elkeszulni mindennel. A kiutazas elotti 1 honap ugyanis kaotikus volt, minden dokumentumot be kellett szereznunk, elkoszontunk a rokonoktol, baratoktol. Biztositast kellett kotnunk, amit persze nem volt egyszeru, hiszen a Covid alatt a biztositoknak nem erdekuk, hogy utasbiztositast kossenek. Foleg, ha olyan orszagba utazol, amit a kulugy nem ajanl.

Megis az egyik legnagyobb feladatunk a repjegy beszerzese volt. December elejen elmentunk Ferihegyre, hogy szemelyesen jarjunk utana minden a jelenlegi helyzettel kapcsolatos kiutazasi szabalyozasnak es megvegyuk a jegyeinket. A jegyertekesitonek csak annyit mondtam: ”Szeretnenk a ket unnep kozott utazni, mi lenne a leghamarabbi idopont, amikorra tudunk jegyet venn?” Erre a valasz: “27-en hajnalban”. :D Megvettuk a jegyeket es nagyjabol 3 oran keresztul interjuvoltunk a jegypenztarnal es a check-in pultnal, hogy mi es a cicaink is rendben legyenek :) Konkretan harom A4-es oldalnyi kerdesunk volt. :D
Karacsony elott azonban elkezdtek jonni a hirek, hogy Magyarorszag es Kanada is szigoritasokat tervez a virus miatt...hirtelen emelkedni kezdtek a szamok…Aggodtunk, de en biztam benne, hogy a ket unnep kozott ‘a fu se no’, igy nem ekkor fognak uj szigoritasokat bevezetni. Mindenki ugyis bejglit eszik…
Elerkezett a nagy nap, 27-en hajnalban jott ertunk a taxi. Ideges voltam, a cicainknak ez az elso repuloutja, raadasul nem lesz rovid. Lizaeknak koszonhetoen minden dokumentumunk megvolt, abbol is 3 peldany, minden taskaban egy. :D Nem bizunk semmit a veletlenre! (De sajnos igy se volt 100%-ig biztos, hogy engem is beengednek az orszagba, nem tudtuk valtozott-e barmi az elmult par napban.) Ferihegyen a kb. 70 oldalnyi dokumentum csomag nagyon meggyozonek bizonyult, igy felszalhattunk a frankfurti gepre. Picit megkonnyebbultunk, az elso lepes megvan!

Frankfurtban eleg keves idonk volt atszallni kicsit tobb, mint egy ora. Leszallas utan igy rogton a kapuhoz rohantunk, mert tudtuk, hogy nem 5 perces muvelet lesz a check-in. Jol gondoltuk… Nagyjabol 1 ora egyeztetes es telefonalgatas utan itt is megkaptuk a zold jelzest. Fontos kiemelnem, hogy hiaba volt minden papirunk rendben, sajnos a rengeteg szabalyozas es azok folyamatos valtozasa miatt a repteri szemelyzet sokszor nincs tisztaban a legfrissebb szabalyokkal, igy nekik is nehezkes az utasok kezelese. (Nekunk az utazashoz meg nem volt kotelezo a Covid teszt, csak a maszk viselese.)

Felszalltunk a gepre, vettem egy nagy levegot...a kovetkezo megallo mar Toronto. Ekkor leneztem a labainknal szuszogo kis szorcsomokra, ok is rendben vannak, mi is rendben vagyunk… Olyan buszke voltam a cicainkra, elso utjuk volt de hoskent viseltek. A torontoi jaraton meg a szemelyzet is megdicserte oket, hogy ok meg ilyen jol nevelt macskakkal nem talalkoztak. Biztos nem ez az elso utjuk… :D

Megerkeztunk, leszalltunk a geprol es felkeszultunk az utolso nagy csatankra...border service…Itt szinten huzamosabb ideig tartott a ‘kihallgatas’, de minden dokumentumunk rendben volt, igy megkaptuk a vizumainkat :) Miutan felvettuk a csomagjainkat elindultunk a kijarat fele, fogtunk egy taxit es elindultunk a 2 hetes kotelezo karantenunk helyszine fele. :)

VT: Mi volt az első benyomásotok és hogy tetszik a város mostanra?

Viki: A taxiban ulve csodaltuk a varost, nem hittuk el, hogy tenyleg sikerult. Kint vagyunk! Az elso ket hetunket, igy az Ujevet is karantenban toltottuk. A kis szuteren apartmanunk apro ablakabol csodaltuk a torontoi eget es neztuk a hoesest. :)
Mindketten megtartottuk az elozo munkankat, igy tavolrol dolgoztunk tovabbra is. A Covid miatt Torontoban is korlatozottan vannak nyitva az uzletek, hivatalok, de szerencsere online szinte mindent el tudtunk intezni.

Elsore talan az lepett meg minket a legjobban, hogy minden olyan nyugodt volt, a varos kozepen nyugalmat ereztunk. Az emberek hihetetlenul kedvesek, segitokeszek es orultek nekunk. :) Ket kis kakukktojas voltunk, akik 2020-ban be tudtak utazni az orszagba...nem sok ilyennel talalkoztak. Az idojaras is nagyon kegyes volt hozzank, a torontoi telbol semmit nem ereztunk. A helyi lakosok is dobbenten meseltek nekunk, hogy nem is emlekeznek meg ilyen enyhe telre.
Mostmar itt is tavaszodik es a szep idoben mi is szeretunk setalni, felfedezni a kornyeket. Szerintunk Toronto egy nagyon elheto varos, rengeteg zold park van es a levego minosege meg telen is jo. Egyik kedvenc programunk, hogy setalunk egyet a to menti parkokban. A turista latvanyossagok mind zarva vannak, igy azokra meg varnunk kell, de remeljuk mar nem sokat! :)

VT: A lakásbérlés hogy sikerült Torontoban?

Viki: A kotelezo karantent egy Airbnb szallason toltottuk es azt hosszabb idore vettuk ki, hogy legyen idonk alberletet keresni. A Covid alatt az alberlet kereses nem egyszeru, foleg egy olyan orszagban, ahol nincs tapasztalatod az lakasokkal kapcsolatban. Napokon keresztul bujtam a kulonbozo oldalakat es tobb szaz hirdetest neztem at, mire volt 10 olyan opcionk, amiket szemelyesen is meg szeretnenk nezni.

Felvettem a kapcsolatot az ingatlanosokkal/tulajdonosokkal es elkezdtem leszervezni a lakasnezo idopontokat januar kozepen. Am ekkor jott a hir, hogy Torontoban szigoritanak, igy a szemelyes lakas megtekintesekre mar nem lesz lehetosegunk. Egy keddi napon szembesultunk a hirrel, a szigoritasok pedig csutortoktol leptek eletbe. Szerdara volt ket lebeszelt idopontunk. Beszeltem a tulajokkal, reszukrol a szerda rendben volt, igy ket lakast meg tudtunk szemelyesen is nezni. A maradek 8-nal erre mar nem volt lehetosegunk.

Mindket hirdetes parameterei szinte beture pontosan megegyeztek, am a ket lakas meroben mas volt. Tanulsag… ne higyj a szamoknak! Miutan megneztuk a ket lakast, az egyik rogton kiesett a merete miatt. Sokkal kisebb volt, mint amit eredetileg a hirdetes mutatott. Ezzel a tapasztalattal el kellett dontenunk, hogy vagy valasztjuk azt a lakast, amit megneztunk es tenyleg minden olyan volt, mint a hirdetesben vagy rizikot vallalunk es vakon kiveszunk kepek es leiras alapjan egy masikat. Inkabb maradtunk a biztosnal.
Lebeszeltuk a tulajdonosokkal, hogy kivennenk a lakasukat. Mikozben megkotottuk a szerzodest kiderult, hogy nagyon pici a vilag, a foberloink ugyanis lengyelek :) Csak annyit mondtak nekunk: ‘Akkor mi testverek vagyunk!” :) Ekkor mar tudtuk, hogy nagyon jo dontest hoztunk. Orultunk egymasnak es jokat beszelgettunk. Kiderult, hogy ok is macskas csalad, igy a kis szorgombocaink nagy sikert arattak :) A lakasunk nagyjabol 45 nm-es es tokeletes negyunknek :) A belvarosban vagyunk, igy gyalogszerrel barmi elerheto.

VT: Dénes, hogy megy a tanulás a Senecanal? Bejársz már a campusra?

Dénes: Igazabol meg egyszer sem lattam a Seneca campust, tovabbra is minden zarva van es az oktatas 100%-ban remote. Igy munka mellett ez hatalmas elony nekem, sokkal konnyebb oszeegyeztetni a kettot. Az iskola es a tanarok is ugyesen kezelik a kialakult helyzetet. Altalanossagban 5 tantargy van egy felevben, bizonyos felevekben 4 kotelezo + 1 valaszthato. Tantargyankent ez heti kb 3-4 orat jelent, vagy egyben, vagy 2 reszletben (1 Lecture es 1 Lab). Minden heten minden targybol altalanossagban 1 quiz es 1-2 assignment van. Tehat folyamatosan merik a diakok kepessegeit. Mivel ennyi jegy van, sok targybol a tanar nem veszi figyelembe ev vegen a leggyengebbeket. Szinten keszulni kell csoportos feladatokra is, van olyan targy, ahol kvazi minden beadandot csoportosan kell elkesziteni.

VT: Viki, neked sikerült már munkát találni?

Viki: Meg januarban, Lizaek segitsegevel beadtuk a work permit kerelmemet. Sajnos a Covid miatt itt is arra lehetett szamitani, hogy az elbiralas honapokig tarthat es nem is biztos a pozitiv kimenetel. Azonban Lizaeknak erre is volt forgatokonyvuk. :)
Szerencsere nem volt szukseg ra! Nagyjabol 3 het mulva jott ismet a jo hir, hogy megkaptam az munkavallaloi vizumomat. Mar megint szerencsenk volt! Nagyon halas voltam, minden olyan szepen alakult. :)

Februar 24-en megkaptam a hirt, igy marcius 1-jen beadtam a 30 napos felmondasomat a regi munkahelyemen. Kicsit aggodtam, hogy a Covid miatt hogyan fogok munkat talalni...Fel kellett keszulnunk ra, hogy ez akar honapokig is eltarthat. Rizikot vallaltunk megint, beadtam a felmondasomat. Mi van ha megis sikerul egy honap alatt...nem utkozhet a ket allasom.
Belevagtam. Amiota kijottunk, az ora eltolodas miatt minden reggel 6-kor alltam be a regi munkamba, igy delutanonkent tudtam az allaskeresessel foglalkozni.

Kipofoztam a LinkedIn profilomat es keszitettem egy friss CV-t. LinkedIn-en pedig jeleztem, hogy open work permit-em van es mar Torontoban vagyok. Masnap elkezdtek jonni a megkeresesek...szombaton! Hirtelen nem is ertettem. Ugy ereztem magam, mint Nemo, akit minden capa meg akar ismerni. :D Rengeteg telefonos es online interjum volt, de en magamtol egy allasra se jelentkeztem. Mindenki megkeresett, akivel beszeltem. Igen, a Covid miatt nem tudtak bejonni sokan az orszagba, igy most meg jobban hiany van szoftver fejlesztokbol. Erre nem szamitottunk, viszont igy meg durvabbak lettek a napjaim. Volt olyan napom, hogy munka utan 2-3 interjum is volt, mellette pedig emaileztem, telefonaltam. (kb 30-40 recruiter es ceg keresett meg, ebbol kb 15-el volt legalabb 1 interjum is.) Vegul marcius vegere sikerult allast talalnom! :) Egy honap alatt egy olyan cegnel, akik nagyon szimpatikusak nekem. Aprilis kozepen kezdek majd es mar nagyon varom :)

Nagyon szépen köszönjük Viki és Dénes a beszámolót! További sok sikert kívánunk nektek Torontoban! Don’t be a stranger! :)

Vissza a blogunkhoz.